^Vissza az elejére
  
  
  
Get Adobe Flash player

Arany László

A Vak Király

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Arany László:
-------------

Magyar népmesék

A Vak Király

 
 
 
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a
világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok próbálták
meggyógyítani, de mind hiába, egyik se ment semmire. Maga a király tudott
volna ugyan egy orvosságot szemének, de azt senkinek se mondta meg, hogy
mi; akárki kérdezte tőle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg,
mikor úgyse tudják megszerezni?
 
Volt ennek a királynak három felnőtt legény fia. Ezek egyszer
összebeszéltek, hogy akárhogy-mint, de kitudják az apjoktól, hogy mi az 
az orvosság, s megszerzik neki. Bement hát hozzá a legöregebbik, megállt 
az ajtóban, elkezdett beszélni, mondván: "Felséges király atyám! én most
azért jöttem, hogy megkérdezzem felséges király atyámtól, mitől gyógyulna
meg a szeme, mert mi hárman összebeszéltünk, hogy azt az orvosságot, ha 
az életünkbe kerül is, megszerezzük."
A király erre nem szólott egy szót se'; hanem volt előtte az asztalon egy
nagy kés, azt felkapta, úgy vágta a fia felé, hogy alig tudott előle
félreugrani, a kés megállott a diófa-ajtóban. Erre a királyfi úgy
megijedt, hogy mindjárt kiszaladt a házból.
 
Másnap a középső királyfi ment be, de az is éppen úgy járt, mint 
a bátyja, ez is kiszaladt a szobából.
 
Harmadik nap a legfiatalabb királyfin volt a sor; a bátyjai be sem akarták
ereszteni, hogy ha ők ki nem tudták venni az apjokból, biz ez sem sokra
megy, de a királyfi nem tágított, hanem bement. Mikor elmondta, hogy miért
jött, ehhez is hozzávágta az öreg király a nagy kést, de ez nem ugrott
félre, hanem megállt, mint a pecek, kicsibe is múlt, hogy bele nem ment a
kés, a sipkáját kicsapta a fejéből, úgy állt meg az ajtóban. De a királyfi
még ettől sem ijedt meg, kihúzta a kést az ajtóból, odavitte az apjának.
"Itt van a kés felséges király atyám, ha meg akar ölni, öljön meg, de
elébb mondja meg, mitől gyógyulna meg a szeme, hogy a bátyáim
megszerezhessék."
 
Nagyon megilletődött ezen a beszéden a király, nemhogy megölte volna ezért
a fiát, hanem összevissza ölelte, csókolta. "No, kedves fiam - mondja neki
-, nem hiába voltál te egész életemben nekem legkedvesebb fiam, de látom,
most is te szántad magad a legjobban a halálra az én meggyógyulásomért
(mert a kést is csak azért hajítottam utánatok, hogy meglássam, melyikötök
szállna értem szembe a halállal), most hát neked megmondom, hogy mitől
gyógyulna meg a szemem. Hát kedves fiam, messze-messze, a Veres-tengeren
is túl, a hármashegyen is túl lakik egy király, annak van egy aranytollú
madara, ha én annak a madárnak csak egyszer hallhatnám meg a gyönyörű
éneklését, mindjárt meggyógyulnék tőle; de nincs annyi kincs, hogy odaadná
érte az a király, mert annyi annak az országában az aranyezüst, mint itt 
a kavics."
Copyright © 2013. Mondj egy mesét Rights Reserved.