- Ére vűűsz! Ére vűűsz!

- Hű - az mondja János - , nem lehet ezt vinnyi tovább! Eldobta a zsákval együtt a malacot, oszt szaladt haza eszeveszetten.

Bújt a szekrény hátáho, ahova az órát gyugta, nagy csendbe ott lapult. A nagyóra meg - ahogy mozgalódott Jankó - megindult. Elkezgyi a ketyegőji:

- Lop-tak, lop-tak!

- Hű, gyerünk innen gyorsan, mer rámkiabálta, hogy loptam! Fel a tyúkólra. A tyúk is:

- Kotkodács, te loptá, kotkodács, te loptá!

- Hű, ez is rámkiáltotta!

Le a libáho, bebújik a libaólba. A liba megijedt, csapdosott a szárnyával, azt gágogta:

- Gí-gá-gá, te lop-tá, gí-gá-gá, te lop-tá!

Húj, Jánost kiverte a hideg verejték.

- Jobb lesz, János, lusta János, ha menekülsz!

Futott lusta János ki az erdőnek, szedte a lábát. A tetőn megállott, de még a mejji is azt pihegte, hogy:

- Fusss, tolvaj, fussss, tolvaj!

Még most is fut, ha birja szusszal.