Akkor a hétfejű sárkány megrázta magát. Olyan szép paripa lett belőle, hogy legalább tízszer olyan szép volt, mint amilyent a királyfi a tenger túlsó partján hagyott. Azt mondta a paripa a királyfinak:

- Látom, nem ijedsz meg a magad árnyékától. Ülj a hátamra, parancsold meg, hogy hova menjek, és engedelmeskedem neked.

A királyfi a ló hátára pattant. Vágtatva, mint a szél, megindultak előre a tenger-szigeten. Odaértek a sziget közepére, ahol egy üveghegy emelkedett.

No, ezen már a paripa sem tudott felkapaszkodni. A királyfi meg törte a fejét, hogy mit is csináljon. Végül elvitte a lovat egy kovácshoz, és beretvapatkóval patkoltatta meg. Most már felvágtattak az üveghegyre is, egészen egy gyönyörű kastély elébe.

A kastélyban tizenkét szoba volt, tele étellel, itallal. Végül előkerült egy gyönyörű szép királyleány is.

- Hát, te, legény, mi járatban vagy erre, ahol még senki nem járt?

A királyfi elmondta, hogy miért is vállalkozott az útra.

- No, te fiú, ha orvosságért jöttél, vihetsz annyit, amennyit csak akarsz. Ezért nem kell annyira sietned, maradhatsz még egy kicsit.

Ebből mindjárt látszott, hogy megtetszett a királykisasszonynak a király legkisebbik fia. A fiúnak is megtetszett a leány. Maradt volna szívesen, de hát sürgős volt az orvosság nagyon. Megtöltött hát két üveget a csodatevő szerből, és elvágtatott hazafelé.

Ahogy hazaért. Leugrott a lóról, és szaladt be az apjához. Az öreg király első kérdése az volt:

- Meghoztad-e, fiam, az orvosságot?

- Meg, apám - mondta a királyfi -, kint van , a nyeregkápában.

De nagy baj történt. Mikor a királyfi bement az apjához, hogy üdvözölje, ezalatt a két idősebb testvér, akiket elfogott az irigység, kicserélték az orvosságot olyan üvegre, amiben csak kútvíz volt. Megkóstolta a király, hát még rosszabbul lett, mint azelőtt.

Rettenetesen mérges lett a király. Behívatta a fővadászát, és megparancsolta neki, hogy a legkisebb fiút, aki az életére tört, vigye el az erdőbe, és lője agyon.

A vadász nem tehetett semmit, parancs az parancs. De nem mondta meg a királyfinak, hogy milyen parancsot kapott. Csak azt mondta, hogy az apja ura parancsára el kell menni az erdőbe vadászni.

A királyfi odamegy a sárkányparipájához, és elbúcsúzik tőle. Ez azt mondta a királyfinak:

- Neked még sok bajod lesz, de azért remélem, még találkozunk! - Azzal az egyik ment jobbra, a másik balra.

A vadász meg, ahogy az erdőbe ért, elmondta a királyfinak az apja parancsát. Azt is mondta, hogy ő nem tudja ezt megtenni. Inkább kéri a királyfit, hogy adja oda a kalapját, és ő majd azt mutatja meg a királynak. A királyfi odaadta a kalapot, elbúcsúzott a hűséges vadásztól, és elindult.

Ment, mendegélt, míg el nem ért egy híres patikáriushoz. Ott beállt patikáriussegédnek. Közben otthon a király, akinek a vadász elhozta a fia kalapját, búslakodott rettenetesen. Most már megbánta, hogy ilyen gonosz volt a fiához. Bármit megtett volna, hogy még egyszer elevenen lássa.