Az üveghegyi királyleány

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, a gyémántkazlakon meg túl, volt egyszer egy messze földön híres király. Volt három fia. Egyszer megbetegedett a király. Érezte, hogy már az ajtaján kopogtat a halál. Elhívatta hát az udvari varázslót. Kérte, hogy segítsen rajta.

- Erre nekem nincs orvosságom, felséges királyom. Csak egy orvossága van ennek, az is a tenger-szigeten van. Onnan elhozni meg még senki sem tudta. Csak az tudná, aki a legjobban szereti felségedet.

A király magához hívatta a fiait.

- Fiaim, én nagyon beteg vagyok. Rajtam már semmi sem segít, csak az orvosság, ami a tenger-szigeten van. Más nem tud elmenni, csak ti hárman. Itt van mindegyikőtöknek egy zacskó arany. Válasszátok ki a legkedvesebb lovat, és induljatok útnak.

Legelőször a legöregebb fiú indult el. Szerette az apját nagyon. Nem is lett volna semmi baj, ha be nem tér egy útszéli csárdába, ahol nagyban folyt a kártyázás. Addig-addig, míg a királyfi feltett egy aranyat, azután egy másikat, legutoljára pedig a lovát meg a nyergét.

Nem maradt már egy huncut vasa sem. Szégyenszemre hát hazaballagott, még az apja elé sem mert kerülni.

Most a középső királyfi indult útnak. Ő még jobban szerette az apját. El is kerülte a kocsmát, úgy ment tovább.

De hiába kerülte el a kocsmát, ha a tengerparti városban mégis beletévedt egy búcsú kellős közepébe. Volt ott mindenféle ringlispíl, céllövölde meg rengeteg szerencsejáték. Hol itt feledkezett el a királyfi, hol ott. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy se pénz, se ló, se nyereg. Úgy járt, mint a bátyja. Szégyenszemre ő is hazaballagott.

Most a legkisebb indult útnak.

Ő már okult a testvérek példáján, és el is ért a tengerhez. Ott csónakot keresett, és átevezett a tenger-szigetre. Amint a szigetre lépett, elébe állt a hétfejű sárkány, és mérgesen rákiáltott:

- Mit keresel itt, ahol a madár se jár? Ebben a pillanatban széttéplek!

A királyfi nem ijedt meg, csak annyit mondott:

- Hogyha széttépsz, nem leszek!

A sárkány mérgében felfújta magát, elszaladt, de tüstént vissza is fordult, és újra rárontott a legényre. De a legény mindig csak azt mondta:

- Hogyha széttépsz, nem leszek!