Apáti Kovács Béla:
Alma tízóraira
Iskolában a gyerekek azon versenyeztek, hogy ki tud legkülönbözőbb tízórait vinni. A gazdag szülők gyerekei méregdrága szendvicsekkel tömték teli csemetéjük elemózsiás tarisznyáját. Némelyik szendvics olyan hatalmas volt, hogy alig fért bele a táskába. A pálmát mégis egy vállalkozó dundi fiacskája vitte el, mert tízórai nagyszünetben mindig megállt egy nagy, fehér autó az iskola előtt, és kiszállt belőle a szolgájuk, Pali. Talpig feketébe öltözve, és méltóságteljesen átadta a vállalkozó dundi fiacskájának a selyempapírba csomagolt óriási sonkás pizzát. De a pizzát sohasem ette meg, mert egy-két harapás után a pedellus bácsi kutyájának szájában kötött ki. Idővel a kutya úgy meghízott a sok pizzától, hogy alig bírt megmozdulni.
Az osztályban volt egy szőke kisfiú, akit Pistinek hívtak. Pisti sohasem hozott különleges tízórait. Leggyakrabban édesanyja csak néhány piros almát tett a táskájába. Osztálytársai ki is nevették érte.
- Milyen tízórait hoztál? Megint almát eszel? Ki hallott már ilyet, tízóraira almát enni. Én bizony nem nevettetném ki magamat miatta - mondogatták neki a gyerekek.
Eleinte Pistit nagyon bántotta a gyerekek csúfolkodása, és ezért a tízórai szünetben elhúzódott tőlük. Az iskola egyik félreeső szegletében fogyasztotta el az almát, hogy senki ne lássa meg, hogy ő szendvics vagy pizza helyett almát eszik.
Egyszer egy kékszemű, bájos kislány észrevette Pistit, és hozzálépett. Vékony kis hangján megkérdezte:
- Te almát eszel tízóraira?
Pisti elvörösödött, mintha szégyellnie kellene, hogy almát eszik. Nagy nehezen kinyögte:
- Igen.
- Adjál nekem is! - mondta kérlelve - Már úgy unom a szendvicseket. Úgy megennék egy szép piros almát. Ha akarod, szívesen elcserélem a tízóraimat egy almára. Kérsz egy szendvicset? Nézd, anyukám milyen nagy és vastag szalámit tett bele.
Pisti belenyúlt a táskájába, és odaadta a kislánynak az utolsó piros, ropogós almáját.
Alig, hogy a kislány megkapta, mindjárt egy nagyot harapott az almába. Csak úgy ropogott a foga alatt.
- Ilyen finomat már rég nem ettem. Bárcsak mindennap én is almát ehetnék.
- Ha akarod, holnap is adhatok neked egy szép almát. Úgyis annyi van a kertünkben.
- Van almafátok? De jó nektek! Mi a boltban vesszük az almát és más gyümölcsöt. Tudod, mi egy nagy emeletes ház kilencedik emeletén lakunk. Nekünk nincs kertünk.
Pisti szeme felcsillant és lelkendezve mondta:
- Gyere el egyszer hozzánk, és akkor annyi almát ehetsz, amennyi csak beléd fér. Kertünkben három hatalmas almafa van. Idén annyi alma termett rajta, hogy nem tudjuk hová tenni. Nagyapám már minden kosarat teleszedett.
A kislány nagyon megörült a meghívásnak, és megígérte, hogy hamarosan meglátogatja Pistit.
Hétvégén kitűnő idő mutatkozott a látogatásra. Pisti izgatottan várta új barátnőjének érkezését.
A fiú készülődése és izgatottsága nagyapjának is feltűnt, és megkérdezte:
- Csak nem kislányt vársz, kis unokám?
- Az egyik osztálytársam fog meglátogatni bennünket. Nagyon ízlett neki az alma, ami a kertünkben termett. Szeretné megnézni a kertünket.
Nagyapja megcirógatta unokájának a fejét, és ment a dolgára, mert a kertben rengeteg munka volt.
Hamarosan a kislány is megérkezett, és Pisti boldogan végigvezette a birodalmukban. Megmutatott neki minden gyümölcsfát, és közben almát ropogtattak a foguk alatt.
- Nos, hogy ízlik az alma? - kérdezte Pisti nagypapája. - Mondta az unokám, hogy nagyon szereted az almát. Adok nektek egy kosarat, szedjétek tele, és majd elviszed haza a szüleidnek.
A kislány nagyon megörült az ajándéknak. Nem győzött hálálkodni.
- Szívesen adjuk, mert az alma igen egészséges eledel, aki sok almát eszik, azt elkerüli a betegség. Régi bölcsek mondták: napi egy alma, és nem leszel beteg. Egyetek mindennap almát, mert egészséges. Sok benne a vitamin. Sokkal finomabb tízóraira, mint a sonkás pizza, és a szendvics. Nézd csak meg Pistit, milyen egészséges. Olyan piros arca, mint ez az alma! - Pisti nagyapja leszakított egy gyönyörű almát a fáról, és átnyújtotta a kislánynak, aki azt boldogan elfogadta, és mindjárt bele is harapott. Jó volt nézni, ahogy elégedetten elfogyasztotta az almát.
Közben a kosarat is teleszedték almával. Pisti nagypapája segített a kosár almát kivinni a kertből, mert a két gyermek nem bírta volna el.
Pisti és barátnője még sokáig beszélgettek a tornácon, egészen addig, míg a kislány apukája megérkezett autóval, és hazaszállította lányát és a kosár almát.
Ezentúl Pisti és új barátnője mindig almát ettek a nagyszünetben, és télen a betegség messze elkerülte őket. Ellenben azok az osztálytársaik, akik azzal versenyeztek, kinek van nagyobb sonkás szendvicse, azok szinte egész télen betegek voltak. Pedig, ha ők is almát ettek volna, akkor talán megúszták volna a betegséget.