Kezdő oldal
1. Bemutatkozunk
Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek – gondolom –, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.
A világ legrosszabb gyereke III.rész
3. Miért hívják Ignácnak a sündisznót?
Varga-kettő szerencsére nem vette észre a sündisznót, amikor bejött Kavics szobájába felkelteni a gyereket. Minden reggel így ébreszti, addig puszilgatja, amíg felébred. Apu, ha itthon van, bokszolni kezd vele rögtön, az még jobb, attól elrepül az álmosság.
Anyu szélesre tárta az ablakot, nagyokat hajlongott előtte. Aztán a karjával kaszált a levegőben, magasra emelte a térdét, úgy szökdelt.
– Gyere már! – biztatta a fiát. Anyu minden reggel torná-szik, Kavics nem mindig, mert álmos még, és különben is, minek itthon a tornaóra?!
– Öltözöm inkább – felelte, mert tudta, hogy Varga-kettő ettől megnyugszik. Az a véleménye tudniillik, hogy Kavics olyan lassan öltözik, mint egy csiga. A csiga ugyan egyáltalán nem öltözik, de anyu mégis ezt mondja. Ezért hát Kavics most gyorsan öltözött, hogy megnyugodjék, és kimenjen a szobájából mielőbb. Nagyon félt, hogy rálép a sündisznóra.
A Macska meg az egér barátsága
A Macska meg az egér barátsága
Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!