3. Miért hívják Ignácnak a sündisznót?
Varga-kettő szerencsére nem vette észre a sündisznót, amikor bejött Kavics szobájába felkelteni a gyereket. Minden reggel így ébreszti, addig puszilgatja, amíg felébred. Apu, ha itthon van, bokszolni kezd vele rögtön, az még jobb, attól elrepül az álmosság.
Anyu szélesre tárta az ablakot, nagyokat hajlongott előtte. Aztán a karjával kaszált a levegőben, magasra emelte a térdét, úgy szökdelt.
– Gyere már! – biztatta a fiát. Anyu minden reggel torná-szik, Kavics nem mindig, mert álmos még, és különben is, minek itthon a tornaóra?!
– Öltözöm inkább – felelte, mert tudta, hogy Varga-kettő ettől megnyugszik. Az a véleménye tudniillik, hogy Kavics olyan lassan öltözik, mint egy csiga. A csiga ugyan egyáltalán nem öltözik, de anyu mégis ezt mondja. Ezért hát Kavics most gyorsan öltözött, hogy megnyugodjék, és kimenjen a szobájából mielőbb. Nagyon félt, hogy rálép a sündisznóra.
A Macska meg az egér barátsága
Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
HOLLE ANYÓ
Élt egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie, az volt Hamupipőke a házban. Ott ült szegény napestig a kút mellett az úton, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából.
Egyszer aztán úgy megvágta az ujját a szál, hogy az orsó is csupa vér lett tőle. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből, és beleesett a vízbe. A lány sírva fakadt, hazaszaladt a mostohájához, s elpanaszolta neki, mi történt. Az meg, ahelyett hogy megszánta volna, kegyetlenül ráripakodott:
- Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!
Szegény lány visszament a kúthoz, nem tudta, mitévő legyen; félelmében végül is az orsó után ugrott. Elvesztette az eszméletét, s mikor aztán magához tért, egy szép, napfényes, virágos mezőn találta magát. Elindult, ment, mendegélt; egyszer csak egy kemencéhez ért. A kemence tele volt kenyérrel, s a kenyerek azt kiabálták: